Új üzenetek · Résztvevők · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
Oldal 1 / 11
Monster Hunter Hungarian Fansite » Egyéb dolgok » MH - Egyebek » Story 1. fejezet- Életmentő Küldetés (Ez az első része a történetnek)
Story 1. fejezet- Életmentő Küldetés
KoloszusDátum: Szerda, 2010-11-03, 9:20 PM | Üzenet # 1
Polgár
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 7
Hírnév: 0
Állapot: Offline
A nap sugarai épphogy elérték a sárban úszó csizma orrát, mikor Jin másnaposan leeset az ágyról, mert valaki egy követ hajított gondosan beállított haján át a tarkójára. Miután 5 perc töprengés után rájött hol is van és felfogta mi történt, felállt és odament az ablakhoz megnézni ki dobta a követ. Ablakhoz menet felé megígérte magának soha többet nem fog berúgni, úgy ahogy a tegnap este. Jót nevetett magán, mert tudta hogy a hasogató fejfájás és szörnyű rosszullét ellenére úgyis megteszi, nem egyszer. talán még ma. Ablakhoz érve gyönyörű táj tárult szeme elé. A messzeségben kék havas hegyek voltak. Ha balra pillantott sivatagot látott, míg jobbra esőerdő volt. A falucska, ahol ő maga is élt egy különös övezet közepén feküdt. A szemetgyönyörködtető kilátást csak egy csapat falusi szoros köre rontotta. És persze a fiú pont az ablaka előtt. Ő Gon, Jin unokatestvére, aki álltalába vicces életvidám ember volt kinek fülig ért mindig a szája. De most valami más volt. Az arcáról ki lehetett találni itt valami nincs rendjén. Megpróbált kedvesen rámosolyogni, már amennyire tudott a másnaposságtól, de a gyerek meg se rezzent. Hideg maradt és könnyek csordultak a szemébe. Az ablakon kiugorva Jin megkérdezte mi történt, ami ennyire szomorú:
- Mi a baj Gon?
- Din most jött haza a küldetésből...
- És mi történt?- Jin a legrosszabbtól félt, de nem akarta a gyereket jobban megijeszteni.
- Súlyosan megsebesült. Ott van a sámánnál.
Jin megölelte utoljára Gon-t és elfutott. Olyan sebesen futott, ahogy csak bírt nehogy későn érjen oda. A sámán a falu szélén élt. A sátrából füst szállt fel. Mikor Jin belépett meglátta Din-t. Ő volt a legjobb barátja. Mindig együtt voltak, mint Diablos és szarva. Letérdelt mellé és kissé aggódó arccal és remegő hanggal kérdezte a sámánasszonyt túl éli - e.
- Nem tudom. Súlyos sérülései vannak. De ahogy ismerem életben marad és már egy hét múlva mehettek együtt vadászni újból. De most még pihenni kell. Nem tudsz beszélni vele még- Jin-t mindig lenyűgözte a sámán okossága. Még azelőtt tudta mit akar kérdezni, mielőtt feltette volna a kérdést. - Akarsz segíteni?
- Természetes mindent megteszek. Mi kell? Khezu vese? Velociprey szem? Mond és megszerzem.
- Elég lesz egy kis tüzes sárkánybogyó. Szedj egy kis zacskóval, a hegyekben a legmagasabb csúcsokon találsz.
- Értem. Meglesz, nemsoká visszajövök.- Jin tudta hova kell mennie, elszánt volt és semmi nem akadályozhatta meg.
- De vigyázz!!! Az öreg bányász mesélte valami ólálkodik ott és Kelbi húst eszik.
- Óvatos leszek.- Azzal sarkonfordult és visszafutott a házához. Mikor odaért látta Gon még mindig ott búsul. Odalépett hozzá és megfogta a vállát.
- Ne félj. A banya azt monda semmi baja nem lesz.- Gon egyszerre érezte Jin kezét védelmezően puhának és bátorítóan keménynek. - Segíts nekem felöltözni, kell egy kis tüzes sárkány bogyó és Din máris jobban lesz. Na velem vagy?
- Gyerünk!- Gon letörölte a könnyeit és felállt.
Jin, Din és Gon között különös kötelék volt. Gon úgy tekintet Jin-re és Din-re, mint a mestereire és egyben legjobb barátaira. Ők voltak a legjobb barátok a hét világban. Gon nemsoká tölti be a tizennyolcadik életévét. Már amióta eszét tudja a két harcossal lóg.
A házban csak egy macska volt, aki lustán feküdt a hátán az ágyban. Jin ekkor eszmélt rá, hogy fel sem öltözött és csak alsógatya van rajta. Odasétált az ágyhoz és kirántotta a macska alól a takarót, mire az hangos puffanással a földre zuhant.
- Áuuuuuuuuu! Most mi van már aludni sem hagyják a felyne-t?!?!?!- Igen, ő egy különleges teremtmény volt. Úgy nézett ki mint egy macska de olyan tulajdonságokkal rendelkezett mint egy ember. Kardot forgatott tervet szőtt és segített mindenbe. Ezek mellet jó barát is volt. Bur igen jól értett mindezekhez.
- Kelj, a hegyekbe megyünk tüzes sárkánybogyóért. Din megsebesült és kell egy pár neki.
- Nem kell úgy sietni... A legutóbbi küldetésen, míg te bányásztál én keresgéltem egy kicsit. Ott van a ruhám zsebébe.- Ezzel nekidőlt az ágynak és fáradtan nézelődött.
Jin odament s benyúlt a kis ruha zsebébe. Meg is találta. Sajnos a zsák lyukas volt és így csak félig volt. Bur odament megvizsgálni.
- De utálom a Bullfango-kat. Mikor felöklelt akkor szakíthatta ki. A Blangonga vinné el. - Zsörtölődött még egyet magába aztán megszólalt.- Na akkor öltözzünk. Mégis megyünk.
A harcosok mindig tudták mit vegyenek föl küldetésre. Jin is jó volt ebből. Mivel hideg helyre megy, ezért valami olyasmit kellet választani, ami melegen tart. Van neki egy nagykabát, ami melegen tart, de nem alkalmas ugyanis hiába tart melegen, ha a nagysága lelassítja. De a Blango Set tökéletes volt. Melegen tart és gyorsan mozoghat benne. Nemrég szedte össze a hozzávalókat Din-el.
- A Blango csizmám idehoznád a Blango sapkával Gon?
- Jó választás, már hozom is.
- Öltözz melegen Bur. - szolt a felyne-re Jin, mert látta, hogy nagyon szemez a Kut Ku ruhájával. Ez az öltözet nem igazán hidegre való, inkább erdőbe.
Jin magához vette a Blango páncélt a felsőtestre és felvette. Nem volt egy elhagyatott fiú ő. Kidolgozott izmos ember lett. Megtalálta a hozzá tartozó nadrágot és már fel is vette Ekkor visszaért Gon aki, odaadta a csizmát. Jin egy köszönöm mellet fel is húzta. Az egész testét kissé szőrös hófehér kemény ruha borította. Már csak egy valami kellett. A fej. Ez egy Blangonga feje volt, amit maga Jin vadászott le. Szép példány volt de végül megadta magát. A kovácsműhelyben különleges módon lesz belőle páncél, de ez nagy titok. A páncél így már teljes volt. De hiányzott valami. A fegyver. Jin-nek elég nagy választéka volt. Leginkább egy tüzes fegyvert kell választania, hogy minél nagyobbat sebezzen, ha arra kerül a sor. Sok fajta fegyverben volt jártas. A könnyebb futás érdekében egy pajzsos kardos red saber-t választott. Eltett pár dolgot még a ládájából, mint például bombák és csapdák, ha baj lenne és pár életadó bogyót. Eltett egy-két hegyező követ is a biztonság kedvéért. Most már minden készen áll.
- Indulhatunk?- kérdezte Bur-t.
- Szedjünk pár bogyeszt.- Mosolygott vissza Bur.
- Na akkor bogyózásra fel.- szolt viccesen vissza Jin.
Mikor a falu széléhez értek Jin megszólalt:
- Nemsoká jövünk. Menj vigyázz Din-re.
- Oké, várunk vissza, viszlát.- mondta Gon.
- Csövi csöppi- Köszönt el Bur.
A két harcos ezután elindult ki a faluból, Gon pedig vissza a banya sátrába.

Hozzáadva (2010-11-03, 9:20 PM)
---------------------------------------------
Írjátok meg ha tetszik meg hogy mit változtassak. Köszi


Monster Hunter Freedom Unite (HR7)
 
The_Reaper_CooLDátum: Vasárnap, 2010-11-07, 9:40 PM | Üzenet # 2
Admin
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 115
Hírnév: 7
Állapot: Offline
Szerintem nagyonjó, jöhet a többi is. Csak annyit, hogy a Felyne-ek beszédjénél ilyen nyávogósan beszéljenek (vagy hogyan fogalmazzak neked). Mint pl. a Freedom 2-es fordításomban azt mondja az egyik farmos macska hogy: "Ez itt egy nyaúúúgyon jó föld, nya". Nemmuszáj ilyenekkel telerakni, de sokat szoktak "Nya"-zni, "Miau"-zni, és egy-két szót így nyávogósan kimondani (mint az előbb említett "nagyon"-t, vagy akár mást is).

Tehát várjuk a folytatást, jobb Felyne beszédet, de utóbbit ne vidd túlzásba wink


HUNters klánvezér
XLink Kai Tag: TheReaperCooL
Monster Hunter Freedom 2 (HR6)
Monster Hunter Freedom Unite (HR9)
Monster Hunter Frontier KOREA (HR44)
 
Monster Hunter Hungarian Fansite » Egyéb dolgok » MH - Egyebek » Story 1. fejezet- Életmentő Küldetés (Ez az első része a történetnek)
Oldal 1 / 11
Keresés:

Mini-chat